Elutaztunk :)

Sokat gondolkodtam a címen. Először azt írtam volna, hogy wellnessezni voltunk - de az annyit jelentene, hogy pihentünk, aztán gondoltam a 'pár napos kiruccanás' címre, de az is a pihenést helyezné előtérbe. Egy szó, mint száz: elutaztunk :D

Ez volt az első olyan wellness, ahova kisgyerekkel mentünk. Jöttek velünk a barátaink is, ahol a kislány pont egyidős Zsombával, így a gyerektársaság megvolt. (mielőtt azt hinnétek, hogy együtt terveztük a babát - ez ugye alapból sem lehetséges a koraszülés miatt - elárulom, hogy Judit a kórházi szobatársam volt, ott ismertük meg egymást :)

Kicsit sem tudok pihenésről beszámolni :D

Nem tudom, van-e még egy ilyen gyerek, mint Zsombor, akinek nem tetszett a medence. Nyilván később azért jobban megszereti majd, most nemigazán barátkoztak össze. (mármint a víz Zsombával)

Így a nagy wellnessezésből az lett, hogy a napi 1 pancsi egy 10 perc egy helyben ücsörgésből és 'szenvedésből - nyafogásból' állt (ami alatt reménykedtem, hogy majd most jobb lesz). Egy tapodtat sem mozdult, egy helyben várta, hogy történjen valami (leginkább hogy vegyük ki ebből a nedves izéből). Próbálhattuk bármit, nem nyűgözte le ez a lucskos környezet.

Így mi sem tudtunk nagyon kikapcsolni, mivel az egyetlen hely, ahol jól érezte magát, a játszószoba volt. Imádta a nagy műanyag hernyót, amiben fel-alá mászkált, a pici csúszdán szerette ha lecsúsztatjuk, imádta a nagy játékteret, a hatalmas autópályás szőnyeget (amin nézegette az állatokat), valamint a sok új játékot. Főleg a monumentálisabb játékokért volt oda. 

Mi pedig (kötelességtudó szülőkként) asszisztáltunk a játékszobás élményhez, aminek az lett a következménye, hogy a mi pihenésünkre semmi idő nem jutott :D

Egy dolog van, amit biztosan tudok: A Danubius Hotel Bük a legtökéletesebb választás a gyerekeseknek, mivel külön babamedencés részlege van (világító barlanggal, állatokkal - amik szájából spriccel a víz és mini csúszdával), valamint ami a legfontosabb - all inclusive ellátással. (Azt mindenki tudja, hogy egy gyerek sosem akkor éhes, amikor a svédasztal van, így viszont van reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora.)

Az állandó ételkínálat egy áldás, Zsoma előszeretettel ette degeszre magát :D /az már részlet kérdés, hogy amint ő megtelt, rögtön jött a nyűglődés, hogy menjünk.../

Összességében, azért jó volt a kis kiruccanás (még ha nehézkes is volt), az biztos, hogy sokat tanultunk belőle.

Csak óvatosan

Megint egy hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta, pedig ígértem, hogy gyakrabban fogok írni... Ezúton is elnézést kérek érte, de egyszerűen mindig történik valami. 

Már 11 hónaposan kicsit mozgalmasabb az életünk. Fél hónapja végre felült - eleinte kapaszkodott az egyik kezével, de már nagyon szépen ül. Ebből kifolyólag, mászik - leül - mászik - leül a repertoár. 

Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő. Régebben mindig azt gondoltam, hogy a 'rohan az idő' kifejezést 'csak úgy' hajtogatják az emberek, de rá kell jöjjek, hogy tényleg csak úgy repül. Bár teljesen elevenen él bennünk november 19-e és az összes aznapi esemény, (valószínű, hogy a koraszülés velejárói miatt ez még fokozottabban van bennünk, mivel az azt követő 2,5 hét is teljesen beleégett az emlékezetembe) Zsombor mindjárt 1 éves. 

Kép forrása

Jól kitaláltam, hogy milyen szuper lenne, ha csinálnék egy 'smashcake'-et (ez egy olyan iszonyúan habos torta, ami direkt arra a célra készül, hogy a pici gyerek a szülinapján jól széttapicskolja és csupa torta legyen ő is és minden körülötte) és ezt lefotóznánk, azonban úgy látom, hogy Zsománál hiába a kitaláció, túl kényes ehhez. 

Ezt az alábbiakból vontuk le:

• nem fogja meg a pancsosabb gyümölcsöket, semmit ami nyálkásabb - ha meg is fogja akkor összemorzsolgatja, majd el akarja dobni - rázza a kezét, hogy lejöjjön róla,
• talál egy víztócsát a földön, akkor a mutatóujjával nyúl csak bele, majd szintén rázza a kezét, hogy vizes - pancsos,
• nem megy ki a bejárati ajtón - hiába van tárva nyitva-, mert előtte ott van a lábtörlő, ami szúrós,
• rátesszük a fűre, hogy másszon, de ő el sem indul, csak emelgeti egymás után a kezeit, hogy szúrja.

De azért lehet megpróbálom, ha más nem akkor a mutatóujjával belenyúlkál, aztán ha rájön, hogy ez nem is olyan rossz dolog, hátha belepancsol. :)

10 hónapos a fiatalember

Elevenen él bennünk mikor 10 hónappal ezelőtt megszületett Zsoma. Hihetetlen milyen gyorsan megy az idő (mintha csak ma lett volna...:) )

Az alábbi nagy fejlődések álltak be:

• 6 foga van kint (és továbbiak készülőben, mert fáj neki...),
• megtanult tapsizni,
• ad nekem eszkimó puszit,
• hihetetlen kíváncsi - ő semmiből sem maradhat ki és mindenhol ott kell lennie,
• a kúszás után már mászik :)

Az egész házban mindenhova elmászik, feltérképezi a terepet - az asztal alatt a legérdekesebb - csak időnként hiszti van, ha a szék alatt nem tudja felnyomni magát, hogy körbenézzen. 

A zsinórok a kedvencei (már születése óta), ha zsinór van, akkor csönd is - így állandóan pakolni kell előle mindent, vagy (kövezzetek meg) egy hosszú zsinórt adni a kezébe.

Egy kis ízelítő a mászásból:)

Visszapörgetve a babavárás

Imádtam az állapotot, amikor babát vártam. Elkerült minden rosszullét, (egyszer-kétszer volt hányingerem, de sosem volt ennél több), szépen kerekedett a hasam. Emlékszem a pillanatra, amikor először éreztem, hogy rúg a baba, amikor éreztem, hogy mocorog vagy amikor csuklik. (mai napig sokszor csuklik).

Egy szóval szinte minden percét imádtam a végét kivéve. Sokszor éreztem, hogy minden nehézkesebb lett - nem tudtam kényelmesen aludni (csak az általam kukacnak becézett babzsák hernyóval), egyedül kiszállni a magas peremű kádból, bekötni a cipőmet, vagy felcaplatni egy huzamban a 4. emeletre, mikor elromlott a lift, pedig csak 7 hónapig volt hajlandó bent maradni ez az imádni való sajtkukac, aki eddig sem hazudtolta meg magát - egy pillanatra sem állt meg. 

A 9. héttől minden héten szombaton készült a hasam növekedéséről egy kép - ugyanabban a pólóban és nadrágban. Összetéve a 24 kép /azon a napon amikor a 25. kép készült volna megszületett az addig bent csücsülő kisfiú/ így néz ki: 

" Mikor ránézel, akkor érted meg mi az élet valódi értelme, hogy miért érdemes igazán élni."

Amik történtek

Igen sok idő telt el az utolsó (és Zsoma megszülétese óta az egyetlen) blogbejegyzésem óta. Ezúton is elnézést kérek (hiába ígérném, hogy változzon, úgysem nagyon fog, de igyekszem... :D )
Elég sok minden  történt velünk, az idő csak úgy szalad:

• Az elején egy jó ideig igen keveset aludtam (mai napig nem tudom hogy éltem túl :D), aztán azóta is igyekszem bepótolni, hogy már szépen átalussza az éjszakát; 
  

• Zsoma már nagyon zsivány :) 9 hónapos és a szeme sem áll jól :P
  
• Nagyokat kacag (és persze üvölt), gügyög, feltolja magát nagyon hason fekve és érdeklődve néz mindent ami színes és/vagy új;
  
• négykézlábra emelkedik és hintáztatja a popsiját - kúszik előre; 
  

• Simán tudtunkra adja, ha megsértve érzi magát :D
  /Erről nincs képem, mert ilyenkor nem néz rám, hanem elfordítja a fejét/

• Nagyon sok mindent eszik már - 5 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást, azóta is nagyon érdeklődő és minden ízlik neki szerencsére - nagy adagokat képes elpusztítani, így nem panaszkodhatunk :)
  
• Szeret a hátamon 'utazni', hogy tudjon nézelődni (de azért ha nem is túl sok ideig, de a babakocsiban is elvan)
  
• Érdeklik a könyvek, nagyon szereti a színes képeskönyveket, egyedül is olvasgatja (hiába mondom neki, hogy fejjel lefelé van, magyaráz valamit és folytatja :) )
  
• Már most elkezdett rámolni, és persze mindent csinál amit nem kéne :D 
  

Imádjuk, napról napra annyit fejlődik és olyan gyorsan, hogy fel sem eszmélünk. Ha meg lehetne állítani az időt, akkor most megtenném :):)