A babavárás 1. trimesztere

Minden nő teljesen máshogy éli meg a terhességét. Ez annak is köszönhető, hogy mindenkinek máshogy viselkedik a teste, mindenki más élethelyzetben van és (leginkább) mert mindannyian különbözünk egymástól. Azt mondják (erről persze még nem tudok nyilatkozni :), hogy még több terhesség esetén sincs két egyforma várandósság. Ebből adódóan szerintem teljesen felesleges bújni az internetet és elolvasni az összes lehetséges könyv frusztráló fejezetét /nem a hasznosakat, hanem a felesleges pánikkeltőket/.

Nagy szerencsémre kifejezetten élvezem az eddigi babavárást. Az esetleges hányingereken és derékfájáson kívül semmi bajon nem volt, így elég szerencsésnek mondhatom magam. Túl vagyunk a védőnővel való megismerkedésen és néhány ultrahangon. Mindegyik UH egy kis mérföldkő volt - az első megállapította a terhesség tényét, a második a szívhangot (ez igazán megható és élvezetes, ahogy hangosan hallani lehet ahogy ver a magzat szíve), valamint a 12. heti, a genetikai volt a legfontosabb, ugyanis itt több betegséget is kiszűrnek, de szerencsére a baba makk egészséges. Erre a vizsgálatra az Istenhegyi Genetikai Központot választottuk. Profi technikai felszerelésükkel és magas színvonalukkal minket teljesen meggyőztek, így teljes mértékben megbízunk bennük.
Nagyon jó érzés, hogy Gézu az összes ultrahangra és a védőnőhöz elkísér - így Ő is 'szoros' részese tud lenni a babavárásnak. Fontos, hogy /mivel a baba bennem növekszik/ Ő is ugyanúgy élvezze és magáénak érezze ezt a 9 hónapot, ahogy Én - és nagy örömmel tölt el, hogy ugyanolyan lelkes :)

Összességében szerencsére egész pozitívan éltem meg az első időszakot. A baba szépen befészkelődött és növekszik, én azon kívül, hogy időnként kibírhatatlan vagyok (Gézu tudja ezt leginkább igazolni, meg persze akikkel együtt dolgozom) más bajom nincsen. :)
Úgyhogy kijelenthetem, hogy eddig a pontig még egyszer végig csinálnám! /persze szigorúan ugyanezekkel a tünetekkel :D/

Felfordult az életünk

Fenekestül felfordult az életünk - de kezdjük is az elején. Ismételten egy új helyen - itt - kaphattok bepillantást az életünkbe. Nem ígérem a rendszeres írást, de amint lesz történés/újabb gondolat, mindenképpen megírom :)

Egy újabb mérföldkő elé érkeztünk: szülők leszünk. Jelen pillanatban ez még felfoghatatlan és megfoghatatlan (azon kívül, hogy van néhány lelet és uh kép a kezünkben), de mindenképpen egy izgalmas időszak.

Különösen nagy élmény nézegetni ahogy növöget ott bent egy Élet és elolvasni az adott héthez tartozó fejlődési jeleket. (Elég sok könyvet sikerült akciósan beszerezni, azonban egyiket sem olvasom igazán. Csak azt a részt olvasom el az összesből, hogy éppen azon a héten hogyan fejlődik a baba, mi történik vele odabent). Ha mindent elolvasnék, akkor állandóan aggódhatnék valamin, így a legkönnyebb tudomást sem venni róluk.

A legkézzelfoghatóbb jele a baba jövetelének a hasam növekedése. Persze nem hihetetlen mértékben nő, de ettől függetlenül mivel azért már látszódik, így tudatosodik is bennünk egyre jobban, hogy szépen fejlődik - meg persze leginkább, hogy nem jönnek fel a korábban hordott nadrágok :D

Mivel már a 17. hetet betöltöttük, így már leginkább csak gyarapszik a súlya, finomodnak az érzékei, erősödik a csontozata. Mostantól lesz megfigyelhető az esetleges mozgolódása, lassan már reagál a hangra, mozgásra, érintésre és fényre. 

Izgalmas időszaknak nézünk elébe :)

A fotókat ezúton is nagyon köszönjük Gerzsonnak! :)