Megint egy hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta, pedig ígértem, hogy gyakrabban fogok írni... Ezúton is elnézést kérek érte, de egyszerűen mindig történik valami.
Már 11 hónaposan kicsit mozgalmasabb az életünk. Fél hónapja végre felült - eleinte kapaszkodott az egyik kezével, de már nagyon szépen ül. Ebből kifolyólag, mászik - leül - mászik - leül a repertoár.
Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő. Régebben mindig azt gondoltam, hogy a 'rohan az idő' kifejezést 'csak úgy' hajtogatják az emberek, de rá kell jöjjek, hogy tényleg csak úgy repül. Bár teljesen elevenen él bennünk november 19-e és az összes aznapi esemény, (valószínű, hogy a koraszülés velejárói miatt ez még fokozottabban van bennünk, mivel az azt követő 2,5 hét is teljesen beleégett az emlékezetembe) Zsombor mindjárt 1 éves.
 |
| Kép forrása |
Jól kitaláltam, hogy milyen szuper lenne, ha csinálnék egy 'smashcake'-et (ez egy olyan iszonyúan habos torta, ami direkt arra a célra készül, hogy a pici gyerek a szülinapján jól széttapicskolja és csupa torta legyen ő is és minden körülötte) és ezt lefotóznánk, azonban úgy látom, hogy Zsománál hiába a kitaláció, túl kényes ehhez.
Ezt az alábbiakból vontuk le:
- nem fogja meg a pancsosabb gyümölcsöket, semmit ami nyálkásabb - ha meg is fogja akkor összemorzsolgatja, majd el akarja dobni - rázza a kezét, hogy lejöjjön róla,
- talál egy víztócsát a földön, akkor a mutatóujjával nyúl csak bele, majd szintén rázza a kezét, hogy vizes - pancsos,
- nem megy ki a bejárati ajtón - hiába van tárva nyitva-, mert előtte ott van a lábtörlő, ami szúrós,
- rátesszük a fűre, hogy másszon, de ő el sem indul, csak emelgeti egymás után a kezeit, hogy szúrja.
De azért lehet megpróbálom, ha más nem akkor a mutatóujjával belenyúlkál, aztán ha rájön, hogy ez nem is olyan rossz dolog, hátha belepancsol. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése