2016. december 19., hétfő

Amikor az élet átírja a forgatókönyvet

Az utóbbi néhány hetünket váratlanabbnál váratlanabb dolgok borították fel. Az egyik percben még moziba készülünk, a másikban a kórházban találom magam tüdőérlelő szteroid injekcióval és egy kijelentéssel: jó lenne ha a baba még 12-24 órát bent maradna...

A gondolatok csak úgy cikáznak ilyenkor az ember fejében: Mi és miért történik?, Miért velem történik?, Ez milyen (ki)hatással lesz a babára?...

A legtöbb kérdésre senki sem tudja a választ. Hirtelen előtérbe kerül a 'koraszülött' fogalma, a PIC osztály (Perinatalis Intensive Centrum) és a legkisebb bajom is nagyobb annál, mint hogy mennyire fájdalmas a császár vagy utána a felépülés. Itt nem én vagyok a lényeg, hanem az inkubátorban tehetetlenül fekvő apróság. A miértekre senki nem tud pontos választ adni és kezdetét veszi egy akkor a végtelenségnek tűnő hajsza az idővel, lelkierővel és persze a hormonokkal.

Biztos vagyok benne, hogy egy időre született kisbaba is sok energiát kivesz az anyukából, de a PIC-re kerülő koraszülött, vagy valamilyen betegséggel született (tüdőgyulladás, fertőzés...) kisbabák szülei  hihetetlen lelki megterhelésen mennek keresztül.
A saját példánkkal tudjuk alátámasztani az utóbbi hetek lelki nehézségeit/megpróbáltatásait.
Az inkubátoros intenzív osztályon (II. számú klinikán) nagyon szigorú szabályok uralkodnak. Napi ötször, három óránként (9:00, 12:00, 15:00, 18:00, 21:00), háromnegyed órát az inkubátor mellett állva lehet az anyuka a babája mellett, természetesen kellő higiéniai bemosakodás után. Az apukák csak a 18:00 órai látogatáson vehetnek részt. /ez is egy lelkileg megterhelő dolog, mivel egész nap olyan fáradtak az anyukák - babalátogatások, minden alkalommal fejés, hogy anyatejet kapjon a baba-, hogy nincs lelkierejük látogatót fogadni, így csak erre a kis időre lehetnek a párjukkal/férjükkel -- és sokan hetekig bent vannak/
Mondanom sem kell, hogy egy frissen műtött (császározott) vagy szült nőnek milyen nehéz végigállni ezt az időt, anélkül, hogy ne fáradna el, ne fájna bármije is és ne essen kétségbe számtalanszor a műanyag 'búra' mellett állva, arról nem is beszélve, hogy fogalma sincs, hogy mi fog történni, mi az aktuális helyzet, csak ha időnként jön egy orvos és felvilágosítást ad...
Ezen az osztályon sosem bocsátkoznak 'talánokba', így arra a kérdésre, hogy még mennyi időbe telik a baba felépülése - meddig kell a kórházban maradni - sosem adnak választ, csak egy nappal előtte (ha teljesen biztos), mikor áthelyeznek a baba-mama nyitott inkubátoros szobába (ahol szintén még legalább 1 hétig kell megfigyelés alatt lenni, összeszokni, ellátni a babát).--> ez a másik legrosszabb dolog, hogy még nem tudni, hogy meddig kell kibírni ezt a helyzetet.

Ennek a bejegyzésnek nem a sajnáltatás a célja, hanem a bemutatása egy 'másik világnak', amire az ember nem tud felkészülni (senki sem számít rá) és valljuk be, nem is akar belegondolni, hogy ez vele is megtörténhet.
Persze a koraszülöttség sok mindent vonz maga után (sokkal több utóvizsgálat, hiszen nem volt bent kellő időt a baba a méhben), sokkal nagyobb odafigyelést igényel, míg behozza lemaradását társaihoz képest és felzárkózik időben a kiírt születési időpontjához. A 2. számú klinika PIC osztálya szerencsére elég fejlett a koraszülött ellátásban, és még az 1000g alatti babákat is nagyon jó eséllyel meg tudják menteni, ami nagyon nagy szó és minden odakerülő kisbaba anyukájának hitet ad az egészséges és gyors felépülésre.
Zsomi szerencsére gyorsan és nagyon szépen vette az akadályokat, szépen hízik és minden nappal egyre fejlettebb lesz :)