10 hónapos a fiatalember

Elevenen él bennünk mikor 10 hónappal ezelőtt megszületett Zsoma. Hihetetlen milyen gyorsan megy az idő (mintha csak ma lett volna...:) )

Az alábbi nagy fejlődések álltak be:

• 6 foga van kint (és továbbiak készülőben, mert fáj neki...),
• megtanult tapsizni,
• ad nekem eszkimó puszit,
• hihetetlen kíváncsi - ő semmiből sem maradhat ki és mindenhol ott kell lennie,
• a kúszás után már mászik :)

Az egész házban mindenhova elmászik, feltérképezi a terepet - az asztal alatt a legérdekesebb - csak időnként hiszti van, ha a szék alatt nem tudja felnyomni magát, hogy körbenézzen. 

A zsinórok a kedvencei (már születése óta), ha zsinór van, akkor csönd is - így állandóan pakolni kell előle mindent, vagy (kövezzetek meg) egy hosszú zsinórt adni a kezébe.

Egy kis ízelítő a mászásból:)

Visszapörgetve a babavárás

Imádtam az állapotot, amikor babát vártam. Elkerült minden rosszullét, (egyszer-kétszer volt hányingerem, de sosem volt ennél több), szépen kerekedett a hasam. Emlékszem a pillanatra, amikor először éreztem, hogy rúg a baba, amikor éreztem, hogy mocorog vagy amikor csuklik. (mai napig sokszor csuklik).

Egy szóval szinte minden percét imádtam a végét kivéve. Sokszor éreztem, hogy minden nehézkesebb lett - nem tudtam kényelmesen aludni (csak az általam kukacnak becézett babzsák hernyóval), egyedül kiszállni a magas peremű kádból, bekötni a cipőmet, vagy felcaplatni egy huzamban a 4. emeletre, mikor elromlott a lift, pedig csak 7 hónapig volt hajlandó bent maradni ez az imádni való sajtkukac, aki eddig sem hazudtolta meg magát - egy pillanatra sem állt meg. 

A 9. héttől minden héten szombaton készült a hasam növekedéséről egy kép - ugyanabban a pólóban és nadrágban. Összetéve a 24 kép /azon a napon amikor a 25. kép készült volna megszületett az addig bent csücsülő kisfiú/ így néz ki: 

" Mikor ránézel, akkor érted meg mi az élet valódi értelme, hogy miért érdemes igazán élni."