Amikor az élet átírja a forgatókönyvet

Az utóbbi néhány hetünket váratlanabbnál váratlanabb dolgok borították fel. Az egyik percben még moziba készülünk, a másikban a kórházban találom magam tüdőérlelő szteroid injekcióval és egy kijelentéssel: jó lenne ha a baba még 12-24 órát bent maradna...

A gondolatok csak úgy cikáznak ilyenkor az ember fejében: Mi és miért történik?, Miért velem történik?, Ez milyen (ki)hatással lesz a babára?...

A legtöbb kérdésre senki sem tudja a választ. Hirtelen előtérbe kerül a 'koraszülött' fogalma, a PIC osztály (Perinatalis Intensive Centrum) és a legkisebb bajom is nagyobb annál, mint hogy mennyire fájdalmas a császár vagy utána a felépülés. Itt nem én vagyok a lényeg, hanem az inkubátorban tehetetlenül fekvő apróság. A miértekre senki nem tud pontos választ adni és kezdetét veszi egy akkor a végtelenségnek tűnő hajsza az idővel, lelkierővel és persze a hormonokkal.

Biztos vagyok benne, hogy egy időre született kisbaba is sok energiát kivesz az anyukából, de a PIC-re kerülő koraszülött, vagy valamilyen betegséggel született (tüdőgyulladás, fertőzés...) kisbabák szülei  hihetetlen lelki megterhelésen mennek keresztül.
A saját példánkkal tudjuk alátámasztani az utóbbi hetek lelki nehézségeit/megpróbáltatásait.
Az inkubátoros intenzív osztályon (II. számú klinikán) nagyon szigorú szabályok uralkodnak. Napi ötször, három óránként (9:00, 12:00, 15:00, 18:00, 21:00), háromnegyed órát az inkubátor mellett állva lehet az anyuka a babája mellett, természetesen kellő higiéniai bemosakodás után. Az apukák csak a 18:00 órai látogatáson vehetnek részt. /ez is egy lelkileg megterhelő dolog, mivel egész nap olyan fáradtak az anyukák - babalátogatások, minden alkalommal fejés, hogy anyatejet kapjon a baba-, hogy nincs lelkierejük látogatót fogadni, így csak erre a kis időre lehetnek a párjukkal/férjükkel -- és sokan hetekig bent vannak/
Mondanom sem kell, hogy egy frissen műtött (császározott) vagy szült nőnek milyen nehéz végigállni ezt az időt, anélkül, hogy ne fáradna el, ne fájna bármije is és ne essen kétségbe számtalanszor a műanyag 'búra' mellett állva, arról nem is beszélve, hogy fogalma sincs, hogy mi fog történni, mi az aktuális helyzet, csak ha időnként jön egy orvos és felvilágosítást ad...
Ezen az osztályon sosem bocsátkoznak 'talánokba', így arra a kérdésre, hogy még mennyi időbe telik a baba felépülése - meddig kell a kórházban maradni - sosem adnak választ, csak egy nappal előtte (ha teljesen biztos), mikor áthelyeznek a baba-mama nyitott inkubátoros szobába (ahol szintén még legalább 1 hétig kell megfigyelés alatt lenni, összeszokni, ellátni a babát).--> ez a másik legrosszabb dolog, hogy még nem tudni, hogy meddig kell kibírni ezt a helyzetet.

Ennek a bejegyzésnek nem a sajnáltatás a célja, hanem a bemutatása egy 'másik világnak', amire az ember nem tud felkészülni (senki sem számít rá) és valljuk be, nem is akar belegondolni, hogy ez vele is megtörténhet.
Persze a koraszülöttség sok mindent vonz maga után (sokkal több utóvizsgálat, hiszen nem volt bent kellő időt a baba a méhben), sokkal nagyobb odafigyelést igényel, míg behozza lemaradását társaihoz képest és felzárkózik időben a kiírt születési időpontjához. A 2. számú klinika PIC osztálya szerencsére elég fejlett a koraszülött ellátásban, és még az 1000g alatti babákat is nagyon jó eséllyel meg tudják menteni, ami nagyon nagy szó és minden odakerülő kisbaba anyukájának hitet ad az egészséges és gyors felépülésre.
Zsomi szerencsére gyorsan és nagyon szépen vette az akadályokat, szépen hízik és minden nappal egyre fejlettebb lesz :)

Kismamai nehézségek

Aki már túl van rajta tudja, aki benne van érzi, akinek még csak tervben van gondolja --- a babavárásnak bizony vannak olyan nehézségei, amik kis dolgoknak tűnnek, azonban átérezve felnagyítódnak (természetesen a rosszulléteken/hányáson és egyéb tüneti/személyenként változó dolgokon kívül).

• Cipőfelvétel: valahogy sehogy sem jó - se ülve, se állva, (talán még a legjobb hokedli magasságban ülve) úgyhogy kicsit háttérbe szorulnak a nehézkesen felvehető fűzős cipők

• Leesett/elejtett dolog felvétele a földről

• Hív a természet: a terhesség végéhez közeledve egyre többször (és egyre sürgősebb)

• Láb/kézdagadás

• Alvás: a megfelelő/kényelmesebb pozíció megtalálása és a légzési nehézségek léküzdése a cél 

• Túl aktív a baba: amikor annyit mozog, hogy a kismama elgondolkodik, hogy biztos, hogy csak egy baba van odabent?

• Névválasztás: egyik legnehezebb feladat, mivel evvel a névvel fogja leélni az egész életét - és persze akaratlanul is kötjük a neveket ismerősökhöz (ekkor jövünk rá, hogy mennyi embert nem kedvelünk valamiért :)

(Line Severinsen illusztrátor rajzaival)

Megsimogathatom...?

Gondolom minden kismama találkozik ezzel a kérdéssel. Megsimogathatom a hasad?

Nem szeretnék senkit sem megsérteni, de nekem személy szerint nem kifejezetten jó érzés, hogy mindenki a hasamat szeretné simogatni. Nem tudom, hogy miért érez mindenki késztetést erre. (igen, ez egy belülről jövő inger, amit valahogy semelyik nő nem tud legyűrni, ha kismamát lát - tisztelet a kivételnek).

Értem én, hogy hú de izgalmas dolog, hogy egy ismerős babát vár, de valahogy nem értem, hogy miért párosul azzal, hogy percenként meg akarják fogdosni.

Persze az egy teljesen más dolog, ha a kismama mondja, hogy nyugodtan simogassa meg, vagy ha rúg a baba akkor szól, hogy most rúg, szeretnétek érezni?

Ki tudja, lehet hogy mindenki specialista és ahogy megfogja le tudja mérni a has méretét, hogy tanulmányt készítsen belőle...

Egy rövid és vicces videó, amikor egy kismamánál is elpattanhat a cérna.... :)
Ide kattintva tudjátok megnézni!

Tanácstalan vásárlás

Most, hogy már túl vagyunk a babavárás felén, egészen pontosan betöltöttük a 25. hetet, lassan jönnek a felmerülő kérdések, hogy mit is kell vásárolnunk a babának?

Bennem a teljes tanácstalanság lett úrrá. Kaptam listát, hogy milyen dolgokra lenne igazán szükség, végignézegettem a Brendon babaújságot (ami olyan vastag, mint az IKEA-s), de hogy őszinte legyek így is teljesen meg vagyok lőve.

Persze, ha az ember végigmegy a bababoltban, akkor rádöbben, hogy mennyi mindenre nem is gondolt, hogy szükség lehet (és itt a 'lehet'-en van a hangsúly, mivel számtalan dolog nagy valószínűséggel teljesen haszontalan). A teljesen felesleges dolgok úgyis csak azután derülnek ki, hogy a baba megszületett és rájövünk, hogy elő sem vettük/nem is használtuk. Kezdő anyukaként azonban senki sem róhatja fel nekünk, hogy minek is vettük meg azokat - mivel nem tudhattuk, hogy mire is lesz igazán szükségünk.

Mivel mindennek húzós ára van, így mi apránként szerezzük be a dolgokat - kezdve a legfontosabbaktól az apróságokig.

Személy szerint én lesem az akciókat. Mivel nem holnapra kell mindent beszerezni, így van idő átnézni, hogy hol-mennyiért kaphatjuk meg a fontosabb babadolgokat, így van összehasonlítási alap, hogy egy adott akciónál azt valóban megéri-e megvenni (vagy csak reklámfogás a leértékelésnek mondott akció). 

Összességében úgy gondolom, hogy jól haladunk: van babakocsink, babaágyunk, pelenkázónk, légzésfigyelős babaőrünk, 2 cumisüvegünk, cumisüveg melegítőnk, kókuszmatracunk néhány gumis lepedővel, babamérlegünk (ami később sima mérlegként is használható - igen, olvastam, hogy lehet bérelni is, utána is néztem, de mivel nem tudom biztosan, hogy mennyi ideig lesz rá szükség, így kifizetődőbbnek láttam megvenni) és néhány apró dolog (cumisüvegmosó kefe, orrszívó, műanyag kanál...). Minden egyes dolog megvétele után egy kicsit megnyugszom, hogy eggyel beljebb vagyunk :)

Ettől függetlenül, ha beszabadulok egy bababoltba és meglátom a töménytelen mennyiségű holmit (különböző márkák, típusok...) ugyanúgy elfog a tanácstalanság, hogy 'vajon semmit sem felejtünk el ?' és persze, hogy 'ezek közül tényleg mire van szükség?' 

Bármit vásárolunk is, úgyis csak kitapasztalással lehet megtudni, hogy érdemes volt-e megvenni, mivel mindenkinek más a véleménye és szokása.

Babakocsi választás

Szerintem igencsak megoszlanak az elképezések arról, hogy mikor is kell beszerezni a babakocsit. Van, aki szerint csak a legvégén (1. minek vele sietni?, 2. a garancia attól él, amikortól megvásároljuk) és van a másik véglet, aki szerint az a jó, ha idejében megvan minden, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen rohangálni.

Magunkat valahová a kettő közé tenném. Úgy voltunk vele, hogy miután eldöntöttük, hogy melyik babakocsi legyen és a boltban már alig lehetett belőle kapni (a budapesti boltjaikban már csak a kiállított darab volt), így nem kockáztatjuk be, hogy néhány hónap múlva már nem tudjuk azt megvenni, így megvásároltuk. Az eladók rendesek voltak, mivel felhozattak belőle egy vadonatúj darabot Veszprémből, ahol még akadt 1-2 csomagolt darab és ingyen kiszállították. (nem szerettük volna a kiállított darabokat megvenni, mivel azt már mindenki megrángatta, próbálgatta...)

Milyen is a babakocsi?

Kezdjük ott, hogy rengeteg típus/stílus van.

1. Használt vagy új?
   
   Legelőször ezt kell eldönteni. Mi megbeszéltük, hogy ha egy mód van rá, szeretnénk ha a babakocsi teljesen új lenne. Talán ez a kevés dolgok egyike, ahol szeretnénk, ha mi lennénk az első használók. 
2. Multifunkciós vagy csak mózes?
   Mindenképpen a multifunkciós mellett tettük le a voksunkat. Legyen hozzá hordozó, mózes és sportülés is. Persze nem gondolom, hogy ettől még nem kell majd esernyőre csukható babakocsit venni (az sokkal könnyebb és praktikusabb később), de addig is minden igényt kielégít.
3. Milyen árkategóriában legyen?
   Nálunk rögtön szinte a legelső szempont volt, hogy 100.000 Ft körüli összegnél nem akarunk drágább kocsit venni. (leginkább azért mert semmi értelmét nem láttuk - ugyan a boltban próbáltuk megérteni, hogy mivel tudnak többet a jóval magasabb kategóriás babakocsik, de nem sikerült). Teljesen véletlenül pont le volt értékelve ez a típus, így nem is nagyon kellett eltérni az eredeti költségtervtől. :)
4. Szép vagy praktikus?
   Ez nehéz kérdés - főleg, ha egy nőt kérdez meg az ember :) Mi úgy voltunk vele, hogy sokkal inkább praktikus legyen, mint szép. Végül egy homok színűt (minta és egyéb csili-vili nélküli) választottunk, aminek legnagyobb előnye, hogy egy kézzel, nagyon könnyen összecsukható, nagyon könnyen cserélhető rajta a hordozó-mózes-sportülés, valamint súlyban is csak 9 kg-t nyom üléssel együtt.
5. Milyen terepre?
   Ez egy elég fontos kérdés. Nem mindegy, hogy buckás, kirándulós terepen, vagy sík járdán/plázában szeretnénk tologatni.Ez nagyban meghatározza, hogy mekkora kerekes kocsit kell választani. Mivel nálunk nem voltak extra igények (persze a legvékonyabb kereket sem szerettük volna) így egy közepes mellett döntöttünk. 

A mi választásunk: Graco Evo Trio Sand babakocsi (a homokszínen kívül még fekete és piros színben kapható)

Természetesen használatba vétel után megírom a tapasztalatokat. Reméljük beváltja a hozzá fűzött reményeket.

A baba neme

Legyen bármilyen nemű, csak egészséges legyen. Ez természetesen így van, de azért titkon mégiscsak remél valamit a pár mikor odakerül, hogy megtudhatják a baba nemét. Ez nálunk sem volt másképp. Én mindig úgy gondoltam, hogy nekem csak lányom lehet - annak ellenére / vagy éppen pont azért, mert nálunk a családban mindenki lány. Van egy húgom, három lány unokatesóm (még anyának is húga van), így meg sem fordult a fejemben, hogy más nemű lesz a gyerekem.
Gézuval osztoztunk a nézeten, miszerint mindketten kislányt szeretnénk. Igazán lányos család lévén már pörgettem vissza az emlékeket, hogy mit is kell előszedni - babák, barbik, kézműves dolgok....

Elérkezett a pillanat, mikor egyértelműen megmondható a neme - meg is mutatta magát szépen. Az orvos egyértelműen közölte, hogy makk egészséges KISFIÚ. Igen, kisfiú.

Természetesen nagyon örülünk neki, hogy teljesen egészséges (még mielőtt jönnének a negatív kritikák) és már nagyon várjuk a kisfiunkat, de ha majd úgy látjuk, hogy szeretnénk még egyet, akkor megint reménykedünk - hátha kislány :)

Ezek tudatában bele is vetettem magam a kisfiús dolgok nézegetésébe. Azért még meg vagyok kissé ijedve, hogy biztosan jól fogom-e tudni, hogy mi kell egy kissrácnak...

A babavárás 1. trimesztere

Minden nő teljesen máshogy éli meg a terhességét. Ez annak is köszönhető, hogy mindenkinek máshogy viselkedik a teste, mindenki más élethelyzetben van és (leginkább) mert mindannyian különbözünk egymástól. Azt mondják (erről persze még nem tudok nyilatkozni :), hogy még több terhesség esetén sincs két egyforma várandósság. Ebből adódóan szerintem teljesen felesleges bújni az internetet és elolvasni az összes lehetséges könyv frusztráló fejezetét /nem a hasznosakat, hanem a felesleges pánikkeltőket/.

Nagy szerencsémre kifejezetten élvezem az eddigi babavárást. Az esetleges hányingereken és derékfájáson kívül semmi bajon nem volt, így elég szerencsésnek mondhatom magam. Túl vagyunk a védőnővel való megismerkedésen és néhány ultrahangon. Mindegyik UH egy kis mérföldkő volt - az első megállapította a terhesség tényét, a második a szívhangot (ez igazán megható és élvezetes, ahogy hangosan hallani lehet ahogy ver a magzat szíve), valamint a 12. heti, a genetikai volt a legfontosabb, ugyanis itt több betegséget is kiszűrnek, de szerencsére a baba makk egészséges. Erre a vizsgálatra az Istenhegyi Genetikai Központot választottuk. Profi technikai felszerelésükkel és magas színvonalukkal minket teljesen meggyőztek, így teljes mértékben megbízunk bennük.
Nagyon jó érzés, hogy Gézu az összes ultrahangra és a védőnőhöz elkísér - így Ő is 'szoros' részese tud lenni a babavárásnak. Fontos, hogy /mivel a baba bennem növekszik/ Ő is ugyanúgy élvezze és magáénak érezze ezt a 9 hónapot, ahogy Én - és nagy örömmel tölt el, hogy ugyanolyan lelkes :)

Összességében szerencsére egész pozitívan éltem meg az első időszakot. A baba szépen befészkelődött és növekszik, én azon kívül, hogy időnként kibírhatatlan vagyok (Gézu tudja ezt leginkább igazolni, meg persze akikkel együtt dolgozom) más bajom nincsen. :)
Úgyhogy kijelenthetem, hogy eddig a pontig még egyszer végig csinálnám! /persze szigorúan ugyanezekkel a tünetekkel :D/

Felfordult az életünk

Fenekestül felfordult az életünk - de kezdjük is az elején. Ismételten egy új helyen - itt - kaphattok bepillantást az életünkbe. Nem ígérem a rendszeres írást, de amint lesz történés/újabb gondolat, mindenképpen megírom :)

Egy újabb mérföldkő elé érkeztünk: szülők leszünk. Jelen pillanatban ez még felfoghatatlan és megfoghatatlan (azon kívül, hogy van néhány lelet és uh kép a kezünkben), de mindenképpen egy izgalmas időszak.

Különösen nagy élmény nézegetni ahogy növöget ott bent egy Élet és elolvasni az adott héthez tartozó fejlődési jeleket. (Elég sok könyvet sikerült akciósan beszerezni, azonban egyiket sem olvasom igazán. Csak azt a részt olvasom el az összesből, hogy éppen azon a héten hogyan fejlődik a baba, mi történik vele odabent). Ha mindent elolvasnék, akkor állandóan aggódhatnék valamin, így a legkönnyebb tudomást sem venni róluk.

A legkézzelfoghatóbb jele a baba jövetelének a hasam növekedése. Persze nem hihetetlen mértékben nő, de ettől függetlenül mivel azért már látszódik, így tudatosodik is bennünk egyre jobban, hogy szépen fejlődik - meg persze leginkább, hogy nem jönnek fel a korábban hordott nadrágok :D

Mivel már a 17. hetet betöltöttük, így már leginkább csak gyarapszik a súlya, finomodnak az érzékei, erősödik a csontozata. Mostantól lesz megfigyelhető az esetleges mozgolódása, lassan már reagál a hangra, mozgásra, érintésre és fényre. 

Izgalmas időszaknak nézünk elébe :)

A fotókat ezúton is nagyon köszönjük Gerzsonnak! :)