A babavárás 1. trimesztere

Minden nő teljesen máshogy éli meg a terhességét. Ez annak is köszönhető, hogy mindenkinek máshogy viselkedik a teste, mindenki más élethelyzetben van és (leginkább) mert mindannyian különbözünk egymástól. Azt mondják (erről persze még nem tudok nyilatkozni :), hogy még több terhesség esetén sincs két egyforma várandósság. Ebből adódóan szerintem teljesen felesleges bújni az internetet és elolvasni az összes lehetséges könyv frusztráló fejezetét /nem a hasznosakat, hanem a felesleges pánikkeltőket/.

Nagy szerencsémre kifejezetten élvezem az eddigi babavárást. Az esetleges hányingereken és derékfájáson kívül semmi bajon nem volt, így elég szerencsésnek mondhatom magam. Túl vagyunk a védőnővel való megismerkedésen és néhány ultrahangon. Mindegyik UH egy kis mérföldkő volt - az első megállapította a terhesség tényét, a második a szívhangot (ez igazán megható és élvezetes, ahogy hangosan hallani lehet ahogy ver a magzat szíve), valamint a 12. heti, a genetikai volt a legfontosabb, ugyanis itt több betegséget is kiszűrnek, de szerencsére a baba makk egészséges. Erre a vizsgálatra az Istenhegyi Genetikai Központot választottuk. Profi technikai felszerelésükkel és magas színvonalukkal minket teljesen meggyőztek, így teljes mértékben megbízunk bennük.
Nagyon jó érzés, hogy Gézu az összes ultrahangra és a védőnőhöz elkísér - így Ő is 'szoros' részese tud lenni a babavárásnak. Fontos, hogy /mivel a baba bennem növekszik/ Ő is ugyanúgy élvezze és magáénak érezze ezt a 9 hónapot, ahogy Én - és nagy örömmel tölt el, hogy ugyanolyan lelkes :)

Összességében szerencsére egész pozitívan éltem meg az első időszakot. A baba szépen befészkelődött és növekszik, én azon kívül, hogy időnként kibírhatatlan vagyok (Gézu tudja ezt leginkább igazolni, meg persze akikkel együtt dolgozom) más bajom nincsen. :)
Úgyhogy kijelenthetem, hogy eddig a pontig még egyszer végig csinálnám! /persze szigorúan ugyanezekkel a tünetekkel :D/